A nagyúrnak hitt féltünde férfi, egy nap vereséget szenvedett. Nem azonnal érte a halál, így a majdnem későn érkező nagyurának, még elmondhatott egy és mást. Az igazi Marakay, szolgálója utolsó kérésére felkereste Aishát.
Elin, hercegnőhöz méltóan fogadta őt:
- Üdvözlöm, miben segíthetek?
- Jó estét hercegnőm, Elint keresem.
A szolgáló a hercegnőre tekintett:
- Mennyi kérőd van még?
Marakay elmosolyodott:
- Amit halottam, az alapján nem lehet kétség...
Marakay odament Aishához:
- Sajnálattal értesítem, Larion, a legutóbbi párbaj során életét vesztette. Az utolsó kérésére kerestelek fel.
A tündenő a gondolataiba mélyedt, nem vélte ismerősnek az említett férfi nevét:
- Larion, aki majdnem rám vetette magát?
Marakay pislogott:
- Én ilyesmiről nem értesültem. Házassági ajánlatról tudok.
- Akkor bizonyára Marakay-ról van szó – világosította fel Elin.
Marakay megköszörülte torkát, s komolyra vette a szót:
- Larion a szolgám volt. Én vagyok Marakay. Eddig az ország védelméért fáradoztam. Ebből kifolyólag, nem tudtam jelen lenni. Így őt bíztam meg, lépjen ideiglenesen a helyemre.
A három tünde nő a szobában elsápadt. Szóhoz se jutottak.
Aisha odasúgott Elinnek:
- Kérlek, mondjuk el.
Elin sóhajtott, s belekezdett:
- Bevallom, én se vagyok az, akinek mutatom magam. Az igazi nevem Elin. Aisha, a hercegnő, pedig önnel szemben áll.
- Így igaz – tette hozzá a hercegnő.
Marakay nem akart hinni a fülének:
- De miért? Larion, akkor egy hazug hercegnőért áldozta fel az életét?
Elin könyörgött:
- Kérem uram, hadd magyarázzam el!
Marakay csendre utasította:
- Elhalhass szolga! Te is épp annyira vagy bűnös, mint úrnőd.
Majd megragadta Aishát a karjánál fogva.
Elin a férfi elé állt, melyet nagyon rosszul tett. Marakay megütötte, így Emara bölcsebbnek látta, ha ő nem kíséreli meg ugyanezt.
Aisha rövid időn belül, Marakay szobájában találta magát:
- Erre miért volt szükség?
- Nekem egy szolga ne hazudjon, utána meg főleg ne merészeljen elém állni. Hercegnő létedre, túlságosan elnéző vagy.
Aisha érezte a felelősség súlyát:
- Sajnálom, ami szolgálóddal történt. Nagyon kedves volt velem.
Marakay türelmetlenül, így szólt hozzá:
- Nem érdemelted meg a szerelmét. Sőt, nem is ismerted... Több volt ő nekem... Fivéremként szerettem.
A hercegnő szégyellte magát. Marakay nem bírta tovább, hátat fordított neki:
- Hogy voltál képes félrevezetni? Nőt ennyire még nem szeretett, mint téged.
- Nem akartam... Hidd el, fájt minden szó.
A férfi közbevágott:
- De mégis megtetted! Mond csak, milyen szolgának lenni?
- Veszélyes...
Marakay szemei ekkor már szikrát szórtak:
- És még?
- Nehéz.
- Ennyi? – lépett hozzá közelebb a félvér.
Aisha bűnbánóan tekintett fel rá:
- Büntess meg, ha úgy látja kedved.
- Így egy szolga beszél, meg egy bűnbánó leány az apjához. Mivel apád nem vagyok, így csak azt tudom megmutatni, hogy bánik egy nagyúr, a hazug szolgájával.
Marakay-ban felszínre törtek, a kegyetlen emberi ösztönök. Megragadta a nőt, s erőszakkal magáévá tette. Miután végzet vele, egy laza mozdulattal lerúgta az ágyról. A nőről letépett ruhadarabokat és a saját alsónadrágját is hozzávágta, majd rendre utasította.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése