Amazon Sims +: Simnovella: Az én főnököm (+16)

Isten hozott a munka világában! E sorok nem tartalmaznak varázslatos vagy éppen akciódús jeleneteket. Csupán három átlagos felnőtt nő hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést:
Deniza foglalkozása rendőr. Karola, irodai titkár és Elena pedig recepciósként dolgozik. Barátságuk hosszú évek óta tart.

Karola és Elena egy gimnáziumba jártak. Az érettségi óta, igaz más-más útra terelte őket az élet, de ők kitartóan tartják egymással a kapcsolatot.

Deniza jóval idősebb náluk. Őt egy szabálytalanság elkövetésekor ismerték meg. Később egy koncerten találkoztak újra, ahol összebarátkoztak.

Egy szép tavaszi napon, Deniza vendégül látta a barátnőit a lakásán. A kávé és a sütemény felszolgálása után, leült közéjük. Mi más is lehetett volna a téma, mint a férfiak. Essék szó itt a világhírű futballistáktól, egészen a színészekig. Majd szóba jöttek a főnökök...

Elenáról tudni illik, hogy a három nő közül, egyedül neki van kapcsolata. A barátja egyben a főnöke is.
– Elena, biztos jó neked így? – Érdeklődött Deniza.
– Tudom, hogy ez nem egy teljes kapcsolat. De nekünk így megfelel.
– Igen, de azért te mégis csak egy nős, családapa szeretője vagy. – Jegyezte meg Karola.
– Elválni nem akar. Én pedig nem szándékozom férjhez menni... Tényleg jó így nekünk. – Hangsúlyozta Elena.
– Ha nyitnál más férfiak felé talán találnál olyat, akinek csak te kellesz...
Elena szó nélkül rázta a fejét. Deniza bölcs szavai sem voltak rá hatással.

Majd Karola vette át a szót:
– Én nem tudnék a főnökömmel járni... Képzeljétek, egy ideje valaki SMS-eket írogat nekem. Fogalmam sincs pontosan ki lehet. De biztos valamelyik kollégám szórakozik velem.
– Tényleg, még nem is meséltél arról, hogy milyen az új munkahelyed. – Hozta fel a témát Elena. Karola lelkesen mesélni kezdett:
– Nagyon jól érzem magam. A kolléganők segítenek, remek a csapat. A szünetekben sokat beszélgetünk, nevetünk. Szóval, velük együtt csak úgy repül az idő!
– Örülök, hogy sikerült egy jó helyet találnod. – Mosolyodott el Deniza.

– Igen, csak ez az SMS dolog ne lenne...
– ...és milyen a főnököd? – faggatta tovább Elena.
– ...egy idétlen barom. Akárhányszor találkozom vele, mindig kacsingat és érzem ahogy vetkőztet a szemeivel.
– Nos, ez nálunk is így kezdődött... – Nosztalgiázott a szerető.

– Valahogy nem tud érdekelni... – fintorgott, majd reménykedve nézett az idősebbre – Deni, most inkább te mesélj valamit.
– Nekem olyan sztorijaim nincsenek, mint nektek. De most a héten történt velem valami kellemetlen. Nem nagy dolog... de azért remélem a jövőben ezt nem fogom visszahallani...
– Mesélj! – Biztatták a barátnői.

Deniza összeszedte magát:
– Még a szolgálat megkezdése előtt, amikor átöltöztem... - majd így pontosított - A lényeg, hogy nekem van egy szokásom. Fehérneműben szoktam flangálni. Öltözés közben több dolgot is csinálok: kipakolok, rendet rakok... ilyesmi. - vázolta fel és röviden a történetre tért - A nadrág már rajtam volt, felül pedig egy melltartó amikor...
– Amikor? – Türelmetlenkedett Elena.
– Amikor a frissen kinevezett főnököm éppen ismerkedett az új környezetével és az én szerencsétlenségemre rám nyitott...
– Hú... de kínos... – Jelezték együttérzésüket.

– Azóta természetesen megváltozott a szokásom és kulccsal zárom az öltözőt. – Fejezte be a mesélést. A barátnők elmosolyodtak. Ők már nagyon régóta várják, hogy Deni végre megtalálja az igazit. Még egy órácskát maradtak, azután mindenki mosollyal az arcán vett búcsút a másiktól.

***

Két hónappal később...
Tombol a nyár és ilyenkor aki teheti kivesz néni szabadságot, hogy kipihenje a munkafáradalmait. Deniza egy férfi társaságában járja a várost. Mivel más-más dolgok érdeklik őket, ezért egy kis időre az útjaik elváltak. Amíg a férfi a műszaki cikkeket szemlélte, addig Deni a kirakatokat nézte.

– Szia Deni! – köszöntötték a barátnői – Hogy vagy? Hogy telik a nyarad? – tért a lényegre Karola. Deniza arca kissé elpirosodott:
– Sziasztok! Ami azt illeti, nem egyedül...
– Mesélj, ki ő? Hogy ismerkedtetek meg? – Bombázta a kérdésekkel Elena.

Deni még ki se nyitotta a száját amikor a barátja odajött hozzájuk:

– Kéz csók hölgyeim!

Deni pedig rögvest bemutatta a férfit nekik:

– Bemutatom nektek Eduánt.

Karola és Elena az üdvözlés pillanatában, visszafogottam végig mérték a jóképű férfit.

– Nyugodtan beszélgessetek, nekem még akad némi dolgom – hátrált a középkorú férfi s csókot lehelt a kedvese ajkára:

– Majd csörögj rám, amint végeztetek. Én itt leszek a közelben.

A barátnők elindultak sétálni. Rövidesen Demi és Karola meglepetésére, Elena mesélésbe kezdett:

– A barátom bejelentette, hogy mégis elakar válni. A napokban költöztünk össze.

– Tényleg? Mi történt? – Tekintett rá meglepetten Deniza.

– Azt hiszem nem volt hozzám elég nyitott. De ezért nem is hibáztatom... Sose éreztem úgy, mintha bármi közöm lenne a házasságoz.

– De miért döntött így?

– Meglepődtem amikor elmesélte, hogy ő a feleségével egy ideje nyitott házasságban élnek. Ő velem van, a feleségének is van kapcsolata. Nincsenek haragban, mindent megbeszélnek egymással. A gyerekek miatt úgy is találkoznom kell vele és akkor lesz lehetőségem megismerni.

– Sajnos megesik, hogy egy kapcsolat idővel kihűl. Ez alól a házasságok se kivételek. - Tette hozzá bölcsen az idősebb.

– Karola, neked sikerült kiderítened, hogy ki küldi a rejtélyes üzeneteket? – fordult Deni a másik barátnője felé.
– Igen, sikerült. Pont fel szerettem volna hozni... – nevette el magát – Lehet, meg fogtok lepődni...
– Nos? Halljuk! Majd megesz a kíváncsiság! – Türelmetlenkedett Elena.
– Nem kolléga volt... Hanem a főnököm.
– Ez nem semmi! Mi van ezzel a világgal? Nyomulnak a főnökök?
A másik két nő jót mosolygott Deni meglepettségén.